Motiváció hullámvasút – mit tegyél, amikor elillan a lelkesedés?

2025.06.24



Képzeld el: néhány hete még lelkesen állítottad össze az étrended, örömmel jártál edzeni, és úgy érezted, végre sínre került az életmódváltásod. Aztán valami történt. Elmaradt egy edzés. Kihagytál egy egészséges étkezést. Majd kettőt. És most úgy érzed: elfogyott az erő, a motiváció... a lelkesedés.

Ha magadra ismertél, megnyugtatlak: nem vagy egyedül.

Mi okozza a motivációvesztést? Mit tehetsz, ha elillan a lelkesedés?

1. Ne az érzéseidre építs, hanem a szokásaidra!

Sokan ott rontják el az életmódváltást, hogy azt gondolják: minden nap érezniük kell a motivációt. Pedig a valóság az, hogy a motiváció hullámzó – vannak napok, amikor tele vagy lelkesedéssel, és vannak napok, amikor semmihez sincs kedved. 
A különbséget nem az érzelmi állapotod, hanem a szokásaid megléte határozza meg.

A jól kialakított szokások olyanok, mint az automatikus kapaszkodók: akkor is megtartanak, amikor te épp elengednéd magad. Ha például megszoktad, hogy minden reggel 7-kor edzel – akkor ezt már nem kérdésként kezeled, hanem egyszerűen rutin, amit elvégzel, mint a fogmosást. Nincs alku. Nem azon gondolkodsz, hogy "van-e kedvem", hanem csak csinálod. Ez a fajta rendszeresség ad stabilitást a legnehezebb napokon is. A szokások kiépítése időt igényel, de ha tudatosan dolgozol rajtuk, hosszú távon erősebbé válnak, mint a pillanatnyi érzéseid.


2. Állíts újra célt – de okosan!

A motivációvesztés egyik leggyakoribb oka, hogy túl nagy vagy túl távoli célt tűztél ki magad elé. Például: "Lefogyok 10 kilót 1 hónap alatt", "Mától minden nap 10.000 lépés", "Ezután 100%-osan betartom az étrendemet". Ezek a célok jól hangzanak, de sokszor túl elvontak, túl általánosak vagy túl ambiciózusak – és ha nem tudod őket tartani, könnyen jön a csalódottság és az önostorozás. Bontsd kisebb, elérhető, konkrét célokra, amelyekhez sikerélmény társul – és amiket nap vagy hét szinten is teljesíteni tudsz.  Példák "okosabb" célokra:
"Ezen a héten háromszor elmegyek edzeni."
"Ma főzök magamnak két egészséges ételt."
"Holnap nem iszom cukros üdítőt."
"A héten legalább 5 napon keresztül betartom az étkezési tervemet."

Ezek a célok: konkrétak, elérhetők, mérhetők  és azonnali sikerélményt adnak, ami motivál a folytatásra. Minél több apró sikert tapasztalsz, annál nagyobb lesz az önbizalmad, és annál könnyebb lesz visszatalálni a lendülethez. A valódi változás nem egy nagy ugrással történik – hanem sok kicsi, következetes lépéssel.


3. Emlékeztesd magad, miért kezdted!

Amikor a lelkesedés elillan, és úgy érzed, már semmi nem visz előre, az egyik leghatékonyabb eszköz, ha visszanyúlsz a kezdeti szándékaidhoz. Gyakran éppen az történik, hogy elmerülünk a hétköznapok feladataiban, az étrend követésében, az edzésekben, és közben elveszítjük a kapcsolatot az eredeti célunkkal – azzal, hogy miért is kezdtük el az egészet.

 Írd le magadnak papírra – tényleg kézzel, ne csak a fejedben legyen meg:
Miért vágsz bele az életmódváltásba?
Mit szeretnél elérni – fizikailag, mentálisan, lelkileg?
Hogyan fogod magad érezni, ha eléred? Milyen lesz az önbizalmad, az energiád, az életed minősége?

Ez nemcsak egy egyszeri gyakorlat. Ez lehet a belső iránytűd.
Tedd ki ezt a lapot egy jól látható helyre: a fürdőszobatükörre, a hűtőre, a naplód elejére – bárhova, ahol minden nap találkozol vele. És amikor egy nehéz pillanatban azon gondolkodsz, hogy "minek is erőlködöm?", ne a mostani fáradtságból vagy kedvtelenségből dönts. Dönts abból a verziódból, aki lenni szeretnél... Mert aki új életet akar, annak időről időre újra kell választania magát. És a motiváció nem mindig jön magától – néha emlékeztetni kell rá a szívedet is.



4. Fogadd el a hullámvölgyeket – ne azonosulj velük!

Az életmódváltás nem egy egyenes, sima út. Inkább olyan, mint egy kanyargós túra, tele emelkedőkkel, lejtőkkel, és néha még kisebb zsákutcákkal is. És ez így teljesen rendben van.
Sokan ott adják fel, hogy egy-egy kihagyott edzés vagy "kilengés" után azt hiszik, elrontották az egészet – és innen már nincs visszaút. Pedig az i
gazság az, hogy a hullámvölgyek nem hibák, hanem a folyamat részei. Egy nehéz nap nem törli az eddigi eredményeidet. Egy kihagyott edzés nem teszi semmissé az eddig megtett lépéseket. Egy túlevés nem érvényteleníti a hetek óta tartott étrendedet. Az a fontos, hogy ne azonosulj ezekkel a mélypontokkal. Ne mondj olyanokat, hogy: "Elrontottam, ennek már úgyis mindegy.2 vagy "Megint nem sikerült, én erre képtelen vagyok."

Ehelyett válts nézőpontot: "Ma nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna – de holnap új nap kezdődik." vagy  "Nem vagyok tökéletes – de nem is kell annak lennem, hogy haladjak."

A hullámvölgyekkel nem harcolni kell – hanem megtanulni átlélegezni rajtuk. A fejlődés nem a hibák hiányát jelenti, hanem azt, hogy egyre gyorsabban, tudatosabban térsz vissza az utadra. Ahelyett, hogy hibának látnád ezeket a napokat, nézz rájuk tanítóként. Mit tanultál magadról? Mit csinálsz legközelebb másképp?  Mert nem az a kérdés, hogy elbotlasz-e. Hanem az, hogy felállsz-e utána.


5. Inspirálódj, de ne hasonlítgasd magad másokhoz!

A közösségi média csupa tökéletesnek tűnő testtel, mosolygós edzős szelfivel és motivációs idézettel van tele. És bár ezek időnként inspirálhatnak, könnyen átcsúszhatnak összehasonlítgatásba – ahol úgy érzed, te nem haladsz elég gyorsan, nem nézel ki elég jól, vagy nem vagy elég "kitartó". De itt jön a lényeg: a te utad teljesen egyedi. Más a múltad, a genetikád, az élethelyzeted, az anyagcseréd – így a fejlődésedet sem lehet másokéhoz mérni.  A valódi mérce az, hogy hol tartottál tegnap, és hova jutsz el holnap. Mert lehet, hogy valakinek a "haladás" azt jelenti, hogy lefut 10 km-t. Neked pedig most az a győzelem, hogy nem etted meg a csokit, amit máskor mindig. Mindkettő ugyanolyan értékes lépés – csak más irányba.

És ha már inspiráció: keress valódi, támogató közeget! Csatlakozz az ingyenes "Fitten egész évben Kollyval" Facebook csoporthoz, ahol több mint 126.000 életmódváltó nő osztja meg sikereit, nehézségeit, és támogatja egymást nap mint nap. Ott nem az a lényeg, hogy ki néz ki a legjobban – hanem az, hogy együtt fejlődünk, lépésről lépésre.